Hippokratészt tekintjük a modern orvostudomány atyjának – a híres orvos életéről azonban nem sokat tudunk. Hippokratész valószínűleg Krisztus előtt 460-ban született a görög Kos szigeten. Apja, az ugyancsak orvos Herakleidész már gyerekkorában bevezette fiát az orvostudomány rejtelmeibe. Akkori szokás szerint Hippokratész felkerekedett és vándor orvosként városról városra járt, hogy gyógyító mesterségét gyakorolhassa és tapasztalatokat gyűjthessen. Úgy tudni, hogy egészen Egyiptomig eljutott, ahol állítólag három évet töltött és behatóan ismerkedett az egyiptomi gyógyászattal. Onnan visszatért Kos szigetére, itt orvosként tevékenykedett, és megalapította saját, befolyásos orvosi iskoláját. Hippokratész Krisztus előtt 380 és 370 között halt meg az Athéntól északra fekvő Larissza városában.
A Corpus Hippocraticum hatvan orvosi tárgyú írást tartalmaz. Sokáig
azt hitték, hogy ezeknek a szövegeknek mindegyikét Hippokratész maga írta. Ez
valószínűleg nem így van, de a gyűjteményből kiderül, mit gondoltak és
tanítottak Hippokratész és tanítványai.
A hippokratikusok abból indultak ki, hogy négy testnedv – vér,
nyálka, sárga és fekete epe – létezik, melyeknek keveredési arányától függ,
hogy valaki egészséges vagy beteg. Közismert a nevéhez fűződő humorális tétel: amely szerint ha a
szervezetben található nedvek egyensúlyban vannak, az ember egészséges. Ha
viszont az egyensúly megbomlik, a test megbetegszik. A testnedvek egyensúlyának
megbomlását a szervezetben keletkező vagy kívülről belekerülő ártalmas anyagok
okozzák.
A hippokratikusok a
szervezet természetes gyógyító erejének támogatását tekintették az orvos
feladatának. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a profilaxisnak, vagyis a bajok
megelőzésének is: úgy vélték, egészséges táplálkozással és életmóddal
elkerülhető a betegségek kialakulása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése