Interjú Odüsszeusszal

Kedves Olvasóink!

Emlékeznek még Odüsszeusz hőstettére?  Én bizony kezdtem megfeledkezni róla, de a minap egymásba botlottunk az Alvilágban. Régi jó barátom alig ismert rám, már vagy 20 éve nem láttuk egymást, Facebook-on sem. De a lényeg, hogy most egy exklúzív interjút olvashatnak az eszes és leleményes Odüsszeusszal a háborús emlékeiről.

Blanche: Melyek a legkedvesebb emlékeid a trójánál vívott csatáról?

Odüsszeusz: Ez egy nehéz kérdés. Számos szép emlékem van róla, de még több szomorú és rossz. Sok barátomat és bajtársamat veszítettem el a hosszú harc alatt. De nyilván a győzelem pillanata volt a legszebb és a legfelemelőbb, erről még most is rengeteg kép terjeng az interneten. A sok izgalom, hogy vajon sikerül-e a csel, életben maradunk-e, meglátjuk-e még reggel telefonunk kijelzőjének a fényét? Sok szép emlékkel gazdagított.

B: Hogy jutott eszedbe a csel?

O: Nagyon féltem, hogy veszíteni fogunk és nem látom viszont szeretett Pénelopémat és fiúnkat, Télemakhoszt. Minden éjszaka rémálmok kínoztak. Egyik éjjel rossz álmomból felriadva, lágy rap zenét hallottam. Olyan egyhangú és megnyugtató volt, hogy szinte azonnal visszaaludtam az égi muzsikára. Ezúttal kellemes és frissítő álomba merültem. Szeretett Ithakámban voltam és Pénelopét zártam a karjaimba, Télemakhosz pedig a tengerben pancsolt (emlékeimben és álmaimban kisfiúként jelent meg). Az ég tiszta és kék volt, látni lehetett az Olümposz havas csúcsát. Mikor telefonom kijelzőjére pillantottam, furcsa dologra lettem figyelmes. Egy bagoly közeledett felém a képernyőn. Mielőtt földet ért volna, emberi alakot öltött. Nem más volt ő, mint szépséges és bölcs pártfogóm, Pallasz Athéné. Kilépett a kijelzőről és egyesével csókot lehelt a homlokunkra. Valahonnan egy játékfalovat húzott elő, és Télemakhosz tabletjére töltötte a legújabb frissítésekkel. A játék lóban sok apró faharcos volt elrejtve. Ezt látva villant eszembe zseniális tervem, mint Zeusz konektora. Hirtelenen kipattant a szemem, és azonnal tárcsáztam Hellasz többi királyát, hogy elmondjam nekik győzelmünk esélyét.

B: Hogy fogadták furcsa ötletedet?

O: Nehéz volt rávenni őket, hogy próbáljuk meg, de hát sikerült. Ennél már sokkal nehezebb volt rábeszélni a harcosokat. Akhilleusz elvesztése óta ugyanis csüggedtek és kedvtelenek voltak. A többség „gyászos” hangulatot jelölt meg Facebook-on. Végül meggyőztem őket ész érvekkel, és még hangulatukat is „izgatottra” frissítették.

B: És hogyan építettétek meg azt a hatalmas falovat?

O: Számomra is rejtély, hogy a 3D nyomtató képes volt erre. Megjelent egy hatalmas fából készült ló, amibe néhány harcos is belefért.

B: Hogy alkalmaztátok a cselt? Voltak nehézségek?

O: Elhajóztunk az öbölből, hogy elrejtsük a hajóinkat, majd a 3D nyomtató készítette lovat, katonástól ott hagytuk (én is a ló hasában voltam). A várakozás közben fejlesztettem ki egy applikációt, ami letölthető a PlayÁruházból. Reggel a Trójaiak Insta story-ja és Facebook-ja tele lett a győzelmi buli eseményével. Mindenki menni akart, de nem mindenki volt hivatalos a legmenőbb klubbokba, ahol Párisz és Heléné is tiszteletét tette volna.

Mi is a város falain belülre kerültünk, bár a biztonságiak majdnem lebuktattak. Éjjel aztán kezdetét vette a buli. Felvizezett bor és füves cigi szaga terjengett mindenhol. Közel voltunk a központhoz, így a klubokból kihallatszott az ízléstelen trójai DJ-k zenéje. Hajnal tájt elcsendesedtek. Kimásztunk a falóból és a kapunál várakozókat beengedtük. Elkezdődött az UTOLSÓ küzdelem. Felgyújtottuk a város energia központját, ami felrobbant. Az egész váratlanul érte a trójaiakat, így volt időnk a városfalakat is átjárhatatlanná tenni. Néztük, ahogy ég a város és nem menekülhetnek meg. Szomorú és örömteli pillanat volt egyben. Rengeteg ártatlan ember halt meg aznap, de végre dicsőségben térhettünk haza, a város kifosztása után.

B: Tegnap volt a győzelmetek 40. évfodulója. Itt az Alvilágban hogyan ünnepeltetek?

O: Ez maradjon titok! Majd ha eljön az ideje a kedves olvasók is megtudják. J