Ezen a héten Krétára látogatunk, és egy civilizáció felkutatására indulunk, melynek eredete titokzatos és ismeretlen.
A mínoszi civilizáció nem tudjuk pontosan
mikor, és hogyan alakult ki, de i. e. 2000
és i. e. 1450 között éli aranykorát. Az emberek ismerik a
padlófűtést és a vízvezetékrendszert, és még sokminden bizonyítja mennyire
fejlődötteknek bizonyulnak eme civilizáció emberei! Az itteniek szerint a
közösség megteremtője Mínósz istenkirály volt, aki Zeusz fiaként ismert, neve
sok legendában megtalálható, az egyik leghíresebb egy labirintushoz köthető –
erről egy másik cikkemben olvashatnak.
Mi
teszi még ezt a különös civilizációt érdekessé?
Nos, ha a
legendáiktól, fejlettségüktől és tudományuktól eltekintünk, akkor azt kell, hogy
mondjam nehezen talál az ember valami furcsát a hétköznapokban. Az emberek a
helyekben szőlőt és olivát próblnak termeszteni, juhaikat legeltetik a zöldellő
magasban. Egy helyi asszony állt meg mellettem, még a tájat néztem, és
megkérdezte, miért nem megyek a dolgomra, miért álldogálok már annyi ideje gy
helyben?
Elmondtam neki kedvesen, hogy kutatást
végzek, s az ottani emberek életét vizsgálom. Azt mondta, szívesen mesél, ezért
behúzódtunk egy nagy fa alá az árnyékba. A nő igazán bölcs volt, és amiket
mondott, nagyon megleptek.
„Bár e civilizáció fejlett, és mindentől
távol, fejlődik magában, az aranykorát éli, de nem számol azzal, hogy végzete
hamarosan beteljesedik. Egyre csak többször döntenek úgy az istenek, hogy az
ittenieknek bűnhődni kell, s egyre többet mozdul meg alattunk a föld, szörnyű
pusztításokat végezve. Én már bölcs és öreg vagyok, igazán senki nem hisz
nekem, de ez fogja okozni a kultúránk vesztét.”
Hosszú idő telt el, és én visszatértem.
Mindenhol valami új van, kivéve ahol romok hevernek. Igaza volt a bölcs
asszonynak, ki talán azóta már a halál karjaiban hever. Az istenek természeti
csapásainak még ez az erős kultúra sem tudott ellenállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése